Tésztavilág

Vági Zsolt dietetikus, táplálkozástudományi szakértő

Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet

Magyarországon a száraztészta a tíz legkedveltebb élelmiszer egyike. A fogyasztási adatokat tekintve is előkelő helyen állunk az országok listájában. Hazánkban az éves tésztafogyasztás 6,5–7 kg/fő, ami nagyjából 70 000 tonnát jelent. Annak ellenére, hogy olcsó élelmiszernek számít, a piaci részesedése is jelentős, évi több mint húsz milliárd forintot tesz ki.

Fontosságát az is alátámasztja, hogy az elmúlt évtizedben megkétszereződött a tésztagyártás a világon, ennek köszönhetően a legtöbbet fogyasztott élelmiszerré nőtte ki magát, megelőzve a rizst.

Számszerűsítve mindez azt jelenti, hogy évente több mint 13 millió tonna tésztát készítenek a világon, míg az ezredforduló táján ez a szám éppen meghaladta a 6 millió tonnát. Nem csak a gyártási mennyiségek nőttek meg az elmúlt években, hanem az előállító nemzetek száma is. A 27 fő tésztagyártó ország helyett ma már több mint 50 ország termeli ezt az alapélelmiszert. A tésztaételek hazájának is tekinthető Olaszországban gyártják a legnagyobb mennyiségben; itt a világ össztermelésének egynegyedét gyúrják. Itáliát követi az Egyesült Államok évi kétmillió tonnás termeléssel, a szintén tésztakedvelő Franciaország és Spanyolország csak a tizenharmadik és tizennegyedik helyre került a listán, negyedmillió tonnás termeléssel. Az exportálás mértékét tekintve is az olaszok vezetnek, az itt gyártott tészta nagy része külföldre kerül, legnagyobb felvevőjük Oroszország, Kína és India.

Az éves tésztafogyasztási adatokat tekintve szintén a tészta hazája került ki elsőnek, náluk évente átlagosan 26 kg tésztát fogyasztanak fejenként, főleg spagetti- és pennetészta formájában. Megjegyzendő, hogy a második helyen álló Venezuelában már csak ennek a mennyiségnek a fele, évi 13 kg kerül az asztalra. A hazai fogyasztási mennyiség is jelentős, az élvonalba helyez minket, de magyarországi sajátosságnak tekinthető a tojásos tészták nagyarányú fogyasztása, és az is, hogy nálunk még mindig a teljes tésztafogyasztás 15%-át az otthon gyúrt termékek teszik ki.

A tészták fő célcsoportját főleg a vidéken élő, hagyományos háztartásokban élők alkotják. Itt figyelhető meg a legnagyobb házi gyártás is. Azonban a tészta speciális helyzete miatt a modern, gyors konyhát kedvelők is előszeretettel fogyasztják, hiszen tulajdonképpen félkész termékről van szó, a gyors főzés után már fogyasztható. Manapság – sajnos – legkevésbé az egészségtudatos fogyasztók tábora fogyasztja a tésztaféléket, annak ellenére, hogy semmilyen tudományos tény nem támasztja alá a mértékletes tésztafogyasztás egészségre gyakorolt negatív hatását. Speciális termékekkel próbálják megnyerni ezt a fogyasztói csoportot, úgy mint a teljes őrlésű lisztekből készült tészták, a koleszterin- és gluténmentes tészták és az egyéb gabonafélékből és hüvelyesekből előállított száraztészták (pl. hajdinatészta, rizstészta, mungóbab-tészta). A változatosságot és az érdeklődést kelti fel a tésztaipar a különleges színű tésztákkal is:

• a színes tészta lehet zöld (igen apróra vágott fűszernövény vagy lecsepegtetett, kinyomott, finomra vágott spenót vagy sóska következtében),
• sárga (sáfrány),
• sötétvörös illetve lila (passzírozott, főtt cékla),
• piros (sűrített paradicsom),
• narancssárga (párolt paprikapüré),
• világosbarna (amit forró vízbe áztatott, majd igen finomra vágott szárított vargánya eredményez), vagy
• fekete (tintahaltintával színezett) tészta. Ide tartozik az édes csokitészta (olvasztott csokoládé vagy kakaópor).

A tésztakészítés során a liszthez hozzáadott egyéb anyagok a tészta biológiai és élvezeti értékét növelik, ezáltal értékesebbé, gazdagabbá tehetik azt.

A hazai élelmiszerpiacon a legtöbb termék vásárlási szokásaiban szezonalitás figyelhető meg. Ez a tészták esetében nem így van, egész évben népszerű termékek, különösen az iskolakezdés idején. Egyedül az ünnepek táján figyelhető még kis visszaesés, ami a magyar konyha jellegzetes ünnepi ételei miatt alakul így – ezekben ritkábban kap helyet tésztaétel. Az ország körülbelül négyszáz tésztaüzeméből a boltok polcaira kerülő termékekből, hetente több mint 10 000 zacskó fogy. Régóta nő a kereslet – hazánkban is – a prémiumtermékek iránt: az elismerten kiváló minőségű, garantáltan jó színvonalú tésztákat a hazai fogyasztók nagy becsben tartják, hűségesek ezek gyártóihoz. Kimondottan ebbe a kategóriába tartoznak a 8, 10 tojással készült hagyományos tészták, melyek a legnagyobb élvezeti értéket és a legjobb főzési tulajdonságokat nyújtják.

A tésztafogyasztás sokat változott hazánkban is a kezdeti időkhöz képest: a néprajzi kutatások alapján a fizikai munkát végző, halászó, állatokat tartó vagy éppen a földeken dolgozó emberek voltak az első tésztafogyasztók. Ők az év nagy részében a lakóhelyüktől távol, szabadtűzön elkészített ételekhez jutottak hozzá. A nálunk jellegzetes bő lével főzött ételeket – gulyás, pörkölt, halászlé – gazdagítva, tápláló egytálételeket alkottak. Ez növelte az ételek tápértékét, telítő hatását, valamint a zsírosabb fogások mellé kiváló köretnek számított. Jellemzően a háziasszonyok feladata volt a tésztakészítés, azokban az időszakokban, amikor sok tyúktojás állt rendelkezésre. Nem csak az ételválaszték bővítése céljából tették ezt, hanem ebben az időben a tojás fő tartósítási módszere is a tésztába gyúrás volt. Az évi néhány alkalommal elkészített, jelentős mennyiségű tésztát száraz, hűvös helyen egy évig is eltárolták. A jelenleg kapható jó minőségű tésztákhoz hasonlóan, kezdetben is csak kiváló búzaliszt, friss tojás és tiszta víz alkotta a száraztészták alapanyagát. Típusát tekintve legrégebbi tésztafélének a tarhonyát tartják, ezt egy kilogramm lisztre számítva 4–6 tojással készítették, kevés víz felhasználásával. Az így kapott tésztát apró, egyenetlen alakú és méretű szemcsékké morzsolták. Bármelyik fogás alapanyagaként szolgálhatott, beleszórták a bográcsban készült ételekbe és levesbetétként is fogyasztották. Kásaként is jellegzetes volt, zsírral pirítva vagy túróval keverve, de előfordult tejben főzött, édes változata is. Napjainkban a termékbőség a jellemző, több mint ötvenféle formához juthatunk hozzá, de a tésztafeltétek terén is hatalmas választék-növekedés történt: a hagyományos túrós, káposztás vagy diós dúsító anyagok helyett a tudatos táplálkozásba jobban illő mártásos, friss zöldséges, halas változatok is egyre inkább terjedőben vannak.

A száraztészta különleges helyzete miatt előfordulhat a funkcionális élelmiszerek között is. Ezek az élelmiszerek bizonyos többlettartalommal rendelkeznek pl. vitaminnal kiegészítettek. Az ω-3-zsírsavakkal dúsított tészták a funkcionális élelmiszer kategóriába tartoznak, mint például a nagyobb tápanyagértékű és teljes őrlésű gabonából készült lisztkeverék-alapú (pl. árpa-, zab-, rozsliszttel), vagy az amaránt bázisú száraztészták. A különböző amarántfajták magjainak átlagos fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-, valamint az esszenciális aminosavak közül a lizintartalma kétszer–háromszor nagyobb, a szénhidráttartalma kisebb a hagyományos gabonaféléknél. Az amarántmag lisztje ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, valamint nagy a magnéziumtartalma is. A vitaminok közül az amarántmag jó riboflavin-, niacin- és tokoferolforrás. Karotint nem, viszont a többi gabonafélétől eltérően aszkorbinsavat tartalmaz. A mag zsírtartalma az emberi szervezet számára előnyös telítetlen zsírsavakban gazdag. A házi jellegű, nagy tojástartalmú tészták is táplálkozásbiológiai előnyöket jelentenek.

A hazai háztartások kilencven százaléka vásárol száraztésztát, ezért nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. A tudatos táplálkozás a megfelelő élelmiszer-választással kezdődik, ennek előnyeit csak fokozni tudja a korszerű elkészítés, ami a tésztaételek kapcsán is folyamatosan növekszik.

Ha reggel előkészítjük a ragut, este már csak a sütőbe kell betolni és 25 perc múlva tálalhatjuk is a vacsorát!

Hozzávalók 4 személyre

• 400 g SOÓS Premio duro kagylótészta
• 250 g friss brokkoli apró rózsákra szedve
• 4 evőkanál extraszűz olívaolaj
• 2 gerezd zúzott fokhagyma
• 350 g csirkecomb filé bőr nélkül, vékony csíkokra vágva (lehet csirkemell filé is, csak a comb kevésbé száraz)
• 200 g csiperke gomba (kisebb fejek)
• 100 g natúr tejszínes krémsajt
• 300 ml tejszín
• 1 csokor petrezselyem aprítva
• só, bors

A tetejére:

• 1 kis csomag újhagyma felkarikázva
• 100 g zsírosabb sajt reszelve (lehet füstölt is)

Elkészítés:

1. Forraljunk vizet a tésztának, kezdjük el főzni és 4-5 perccel a főzési idő vége előtt adjuk hozzá a rózsákra szedett brokkolit is. Szűrjük le, borítsuk vissza a lábosba és tegyük félre.
2. A sütőt kapcsoljuk be, állítsuk 180 fokra. Egy serpenyőben hevítsük fel az olívaolajat, dobjuk rá a zúzott fokhagymát 1-2 perc alatt pirítsuk át. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma! Dobjuk rá a csirkecomb csíkokat és pirítsuk át, majd adjuk hozzá a negyedekbe vágott gombát is. 1-2 perc múlva öntsük rá  a tejszínt és a krémsajtot, sózzuk, borsozzuk. Épp csak addig keverjük, amíg a krémsajt felolvad, majd adjuk hozzá a petrezselymet is. Öntsük a tésztára és alaposan keverjük át.
3. Öntsük egy hőálló tálba, a tetejét szórjuk meg a reszelt sajttal és az újhagymával, majd toljuk a forró sütőbe 20-25 percre.

Megjegyzés: ha korábban készítjük el a ragut, ne keverjük össze a tésztával, csak közvetlenül sütés előtt.

Hargitai György mesterszakács izgalmas receptje, amit az újságírókkal közösen készítettünk el a  Chefparade-ban:

Hozzávalók:- 4 személyre

• 40 dkg 4 Tojásos Rövidmetélt vagy 8 tojásos boglyás metélt
• só
• 4 gerezd fokhagyma
• 2-3 centi friss gyömbér
• 2 közepes vöröshagyma (póré is jó)
• 2-3 sárgarépa
• 40dkg csirkemellfilé,
• 5 evőkanál olaj
• 2 tojás
• 1 mokkáskanál Erős Pista
• 1 csapott kiskanál currypor
• 3-4 evőkanál nem túl sós sötét szójaszósz

Elkészítés:

1. A metéltet enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük, lecsöpögtetjük. A zöldségeket megtisztítjuk, a fokhagymát présen átnyomjuk, a gyömbért finomra aprítjuk, a hagymát félkarikákra vágjuk, a répát vékonyan fölszeleteljük. A húst 1 centis kockákra vagy kis csíkokra vágjuk.
2. Az olajat egy nagy serpenyőben – még jobb, ha wokban – megforrósítjuk, a hagymát és a répát rádobjuk, nagy lángon 3-4 percig pirítjuk. A húst hozzáadjuk, 3-4 percig tovább sütjük, a vége felé a fokhagymával és a gyömbérrel fűszerezzük. Sóval ízesítjük, majd a felvert tojást ráöntjük.
3. Kevergetve kocsonyásodásig sütjük, azután a metéltet is hozzáadjuk. Nagy lángon, lapátkanállal folytonosan forgatva megforrósítjuk. Közben a paprikakrémmel, a curryporral és a szójaszósszal fűszerezzük. 2-3 perc elteltével tálalhatjuk is.

Füstölt lazac, chilipaprika, kapribogyó, citrom, ezeknek az alapanyagoknak nehéz ellenállni. És miért is kéne?  Nem csak ellenállhatatlan, őrült gyorsan el is készül. Nagyjából annyi idő alatt, amíg a tészta fő!

Hozzávalók 4 személyre

• 400 g SOÓS Spagetti tészta
• 4 evőkanál extraszűz olívaolaj
• 4 gerezd zúzott fokhagyma
• 2-3 db piros chilipaprika felkarikázva (ízlés szerint)
• 1 citrom reszelt héja
• 2 evőkanál kapribogyó
• 100 g füstölt szeletelt lazac csíkokra vágva
• só, bors
• fél csokor petrezselyem apróra vágva
•  

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben hevítsük fel az olívaolajat, dobjuk rá a zúzott fokhagymát és a chili paprikát, 1-2 perc alatt pirítsuk át. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma, ha kell mérsékeljük a lángot. Húzzuk le a tűzről.
2. Közben a tésztát tegyük fel főni lobogó forró vízben. Ha kifőtt, szűrjük le.
3. A serpenyőt tegyük vissza a tűzhelyre, adjuk hozzá a kapribogyót és a citromhéjat, dobjuk bele a csíkokra vágott lazacot, majd adjuk hozzá a tésztát is. Jól forgassuk át, sózzuk, borsozzuk. Ha száraznak találjuk, locsoljuk meg 1-2 evőkanál olívaolajjal.
4. Tálaláskor szórjuk meg az aprított petrezselyemmel.

Közös főzéssel egybekötött, laza hangulatú sajtótájékoztatót tartottunk a Chefparade Főzőiskolában, ahol a főzésé volt a főszerep.

Az olasz konyha rendkívül gazdag és változatos, de talán a legnagyobb dicsőséget és hírnevet a tészta hozta meg számára világszerte. Amikor megkezdődött az olaszok kivándorlása és letelepedtek az Újvilágban, a tésztát mindenhová magukkal vitték, így lehetővé tették, hogy más kontinenseken is elterjedjen és a mindennapi étkezés részévé váljon.

A tészta eredete és története meglehetősen szerteágazó és sokszínű, lássuk röviden hogy is alakult:

Már az ókori Görögországban és Rómában is készítettek valamilyen tésztafélét lisztből és vízből, ez egy széles formájú változat volt, melyet görögül „laganon”-nak hívtak. Ezt azonban nem főzték, hanem forró köveken sütötték, így lehet, hogy inkább a pizza elődjének tekinthető.

Az i.sz. I. századból fennmaradt római írásokban is találkozhatunk egy bizonyos „lagana” nevű tésztával, melyet hússal vagy hallal rétegezve készítettek.

Az első egyértelmű utalás arra, hogy a tésztát forró vízben főzték az i.sz. 5. századból származik, a Jeruzsálemi Talmud tesz rá utalást.  Az „itriya” szó jelentése szárított tészta, melyet kereskedőtől vásároltak (és nem otthon, frissen készítettek). A száraztészta praktikus eledelnek számított, mert szállítható volt és sokáig elállt. Több mint valószínű, hogy a száraz tészta elsőként az arabok szicíliai hódításával jutott el Olaszországba.

Történészek szerint az arab szavakat is nagymértékben magába foglaló szicíliai nyelvben használatos „maccaruni” szóból  - melynek jelentése:  nagy erővel tésztává gyúrni – alakult ki a mai makaróni szó.

A szicíliai konyhában előszeretettel használnak a tészták ízesítéséhez az arab világban elterjedt fűszereket és mazsolát, ami szintén az arab eredetet látszik alátámasztani. Azt, hogy az arabok tettek-e mártást a tésztáikra nem tudjuk, nem valószínű, ez feltételezhetően már az olasz vonalról jön és csak jóval később terjedt el a fogyasztása.

Az a teória, miszerint a tésztát Marco Polo hozta be Kínából Európába már régóta csak egy kedves és romantikus legenda.  Hazatérte előtt majd 20 évvel, 1279-ben ugyanis egy genovai földbirtokos leltárjában már feljegyeztek 1 kosár szárított tésztát.

Az első tésztarecept egy könyvben jelent meg, melynek címe "De arte Coquinaria per vermicelli e maccaroni siciliani" (A szicíliai makaróni és vermicelli főzésének művészete), szerzője pedig az acquileai fejedelem főszakácsa volt.

A száraztészta a XIV-XV. században vált igazán népszerűvé. Köszönhetően a könnyű tárolásnak a tésztát vitték magukkal a hódítók a hosszú hajóútjaikra. A XVII. századra a mindennapos étkezés része lett Olaszország-szerte, szerették, mert olcsó volt, könnyen hozzáférhető és sokoldalúan felhasználható.

Akkoriban azonban valami még nagyon különbözött a tésztafogyasztási szokásokban a maitól. Nem használtak ugyanis mártásokat. A tésztát sajttal megszórva vagy magában, frissen főzve, fűszerezve fogyasztották.

A paradicsom – mint oly sok más alapélelmiszerünk - csak a  XVI. században került Európába az Újvilágból, köszönhetően a spanyol hódítóknak. Először egy sienai botanikus, Pietro Andrea Mattioli írt róla és ő is adta neki az olasz pomo d’oro, azaz aranyalma nevet.

Az első paradicsomos tésztareceptre egészen 1839-ig kellett várni, amikor Ippolito Cavalcanti, Buonvicino  hercege egy paradicsomos vermicelli receptet tett közzé. Alig 30 év elteltével a La Cuciniera Genovese (Genova konyhaművészete) című szakácskönyv paradicsomos receptek garmadát mutatta be: mártások, levesek, szószok különféle húsokhoz és tésztákhoz.

Nápolyi képeslap

Egyszóval a paradicsom elindult hódító útjára és a tésztától elválaszthatatlanná vált Európában és a világ többi részén egyaránt.

Válasszunk zamatos,illatos és lédús körtét ehhez a tésztához!

Hozzávalók 4 személyre

• 60 g vaj
• 3 darab közepes méretű méretű, érettebb körte meghámozva, kimagozva, hosszában csíkokra vágva (lehetőleg Vilmos vagy valamilyen lédúsabb fajta)
• 120 g gorgonzola sajt
• 200 ml főzőtejszín
• 200 ml zöldségleves
• 50 g pirított, zúzott dió
• fél csokor petrezselyem felaprítva
• 400 g SOÓS 8 tojásos Gran Premio SZÉLESMETÉLT

Elkészítés:

1. Egy serpenyőben, amit majd a továbbiakban is használni fogunk, szárazon pirítsuk illatosra, barnára a diót, tegyük egy mozsárba és kissé zúzzuk össze.
2. A vajat olvasszuk meg a serpenyőben, amikor már forró, dobjuk rá a körtecsíkokat és pár perc alatt pároljuk puhára, hagyjuk, hogy kissé megbarnuljon. Szedjük ki egy tálra és tegyük félre.
3. Öntsük a zöldséglevest ugyanabba a serpenyőbe, forraljuk fel, tegyük hozzá a morzsolt gorgonzolát, kevergessük amíg teljesen felolvad. Öntsük fel a tejszínnel és addig főzzük , amíg kissé besűrűsödik.
4. Közben főzzük ki a szélesmetéltet és szűrjük le.
5. A körtét adjuk a tejszínes mártáshoz majd forgassuk bele a leszűrt tésztát is.
6. Tálaláskor a tetejét szórjuk meg dióval és a friss, aprított petrezselyemmel.

Tipp: tálaláskor adhatunk hozzá reszelt parmezán sajtot is.

A zsálya és a sütőtök jó barátságban vannak egymással. Nem hagyják ki belőle a ropogós, vajon sütött zsályaleveleket!

Hozzávalók 4 személyre

• 500 g sütőtök 2 cm-es kockákra vágva
• 3 evőkanál extraszűz olívaolaj
• 3 evőkanál vaj
• 8 szelet füstölt sonka, csíkokra vágva
• 1 csokor friss zsálya levél
• 50 g pirított fenyőmag
• 50 g parmezán sajt
• 400 g SOÓS PREMIO DURO SZARVACSKA TÉSZTA

Elkészítés:

1. A felkockázott sütőtököt helyezzük egy sütőpapírral bélelt tepsire, locsoljuk meg az olívaolajjal és 15-20 perc alatt 180 fokos sütőben süssük szép barnára. Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert akkor nem tartja majd meg a formáját, amikor összekeverjük a tésztával.
2. Egy serpenyőben a vajat olvasszuk meg, dobjuk rá a zsályaleveleket és hagyjuk, hogy a levelek ropogósra süljenek, miközben kicsit be is pöndörödnek. Szedjük ki egy tálra.
3. A tésztát tegyük fel főni, ha kész szűrjük le.
4. Dobjuk a sonkacsíkokat a vajra, pirítsuk pár percig, adjuk hozzá a pirított fenyőmagot is. Végül adjunk hozzá mindent: a leszűrt tésztát, a zsályaleveleket és a sütőtököt is. Keverjük össze, forrósítsuk át és tálaljuk.
5. Tálaláskor szórjunk reszelt parmezán sajtot a tetejére.

Ha nagyvonalúan kezeljük, azt mondhatjuk, szinte minden tésztát ugyanúgy kell megfőzni. De ha a szinte szócska mögé pillantunk, sok apró fortéllyal találkozhatunk, íme egy kis ízelítő: 

- A durumtészta általában hamarabb megfő, mint a tojásos tészták, erre ügyelni kell a főzési időnél

- Eltérő gyártók azonos típusú tésztáit sem jó összekeverve főzni, hisz sokkal hamarabb megfő egy vékony falvastagságú tészta, mint az ugyanolyan formájú, ám vastagabb falú

- A tésztát mindig forrásban lévő, enyhén sózott vízbe kell rakni, és többször megkeverve kell főzni, nehogy összeragadjon. Ugyanezen okból szoktak 1-2 evőkanál olajat is tenni a főzővizébe

- A főtt tésztát leszűrjük. Ha azonnal asztalra adjuk, akkor 1-2 evőkanál olajjal összekeverjük, hogy ne ragadjon össze. Ha nem azonnal tálaljuk, tanácsos szűrőbetétben folyó hideg víz alatt leöblíteni, lecsöpögtetni, s eztán összekeverni az olajjal

- Ha a tésztához olajat keverünk, az csak az olaszos tészták estében legyen olíva, mert se a magyaros, se például a távol-keleti ízvilághoz nem való

- Általában áttetszővé válik a tészta színe, ha megfőtt, de bizonyosságot csak az adhat, ha kiemelünk belőle 1-2 darabot, és megkóstoljuk

- A durumtészta általában kevesebb vizet vesz föl (szív magába), mint a tojásosak, ezért könnyebben szétfőzhető, így érdemes többször kóstolgatni! Illetve vékony falu durumtészta esetében a legtökéletesebb a következő főzési módszer: a tészta mennyiségéhez képest 1,5-1,75-szörös (50 deka tésztához 7,5 deci vizet, ami nagyjából 75 dkg) vizet forralunk, enyhén megsózzuk, a tésztát beleszórjuk. Letakarjuk, kis lángon kb. 5 percig, pontosabban addig főzzük, míg a lé el nem párolog róla. Ekkor megkeverjük, a fedele alá egy duplán hajtogatott konyharuhát fektetünk, s a tésztát így hagyjuk, hogy a gőzben kb. 5 perc alatt teljesen megpuhuljon. 1-2 evőkanál olajjal összekeverjük, s már tálalhatjuk is, még leszűrni se kell. Ez a módszer csak akkor üzemel, ha pontosan kimértük a vizet, az nem jó, ha bő vízben félig megfőzzük a tésztát, és azután félrehúzva a vízben áztatjuk, hogy megpuhuljon. Így nem puhul meg, de legalább szétázik. 

- Az olaszok al dente főzik a tésztát, azaz úgy, hogy a közepe éppen roppanós maradjon. Nálunk is többen rákaptak erre a főzési módra, lelkük rajta, de a magyaros tésztaételekhez ez nem való!

- Az sem mindegy, melyik tésztát mihez kínáljuk, mit főzünk belőle: a milánói az spagetti vagy makaróni, a legkevésbé sem kockatészta; ellenben a krumplistésztához pont ez a jó, s nem a spagetti vagy a makaróni. Megvannak a köretnek való tészták és a levesben tálalandók is, ezeket sem tanácsos fölcserélni 

- Sokszor felmerül a kérdés: a durumtészta kevésbé hizlal illetve egészségesebb-e mint a tojásos? Nos, miután nincs benne tojás, így ennyivel kevesebb kalóriát tartalmaz, de ez nem olyan számottevő egy adag estében, mint ahogyan az sem, hogy a durumlisztben bizonyos vitaminokból, ásványi anyagokból több van, mint a hagyományos búzalisztben. Ha egészséges tésztafélét keresünk, a teljeskiőrlésű lisztből készülteket célszerű választani

- Az elnevezés, hogy 4 vagy 8 tojásos a tészta, azt jelenti, hogy 1 kiló liszthez hány tojást kevertek. A házi gyúrt tészta ízére az emlékeztet a legjobban, amelyik sok tojással készül

- Klasszikus levestésztáink közül - csigatészta, eperlevél, cérnametélt – tulajdonképpen bármelyiket belefőzhetjük a kész levesbe, de mindig csak annyit, amennyi el is fogy. Ha például főztünk egy nagy adag húslevest, akkor abból vegyünk ki annyit, amennyi egy étkezésre elegendő, s ebben főzzük ki a tésztát, személyenként kb. félmaréknyit. 

- Miután a tészták pár perc alatt megfőnek, nem érdemes többet főzni belőlük az éppen szükségesnél, de ha mégis maradna, leszűrve külön tároljuk a levestől.

- A megfőtt tésztát letakarva, hűtőszekrényben 3 napig tárolhatjuk.

- Általánosságban elmondható, hogy a száraztészta, a súlyának kb. dupláját szívja magába főzővizéből főzés során.Így érdemes egy kicsit számolgatni, mennyi vízbe és mekkora edénybe tegyük föl főni. Ha például 50 deka tésztát főzünk, kb. 1 liter vizet szív magába, így érdemes kb. 2 liternyi vizet forralni neki, hogy kényelmesen főzhessük, s így a tésztával együtt ehhez már minimum egy 3 literes főzőedény szükséges. Általában a durumtészták kevesebb vizet vesznek föl, mint tojásos társaik, ahogyan a kisebb, vékonyabb falu tészták is kevesebb vizet szívnak magukba, mint a nagyobb, vastagabb tészták.

- A 8 tojásos tészta minden esetben extrább minőséget takar, és kóstolva finomabb, mint a 4 tojásos társai. Érthető módon a 4 tojásos tészta olcsóbb, mint a 8 tojásos, így laposabb pénztárcával az előbbit válasszuk, illetve aki koleszterin-diétára szorul, szintén a minél kevesebb tojással gyúrt vagy a tojás nélküli durumtésztát helyezze előtérbe.

 Hargitai György, mesterszakács

Receptkommandó

A Tészta Világnapját 1995. október 25-én ünnepelték először, a Tészta Világkongresszus összejövetelén Rómában.

Azóta a világ tésztagyártói közül sokan csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, melynek eredeti célja az volt, hogy népszerűsítsék a tésztafogyasztást és megmutassák, hogy a tészta mennyire egészséges és alapvetően fontos élelmiszer.

A 2011-ben, az olasz cukrász és tésztaipari szövetség által közzétett adatok szerint az elmúlt évtizedben megkétszereződött a tésztagyártás a világban és a tészta vált a legnépszerűbb étellé.

2010-ben 13,1 millió tonna tésztát gyártottak a világon, míg 12 évvel korábban, 1998-ban még csak 6,4 millió tonnát. A tésztagyártó országok száma pedig 27-ről 50-re emelkedett ugyanebben az időszakban.

Nem lepődünk meg rajta nagyon, hogy a legnagyobb mennyiségben Olaszországban gyártanak tésztát, ez évente körülbelül 3,25 millió tonnát jelent.

A tésztafogyasztást tekintve is az olaszok az abszolút piacvezetők: egy ember 12 hónap alatt átlagosan 26 tésztafélét eszik meg. A második helyen  - valószínűleg sokunk nagy meglepetésére - Venezuela áll évi 13 kilogrammos fogyasztással, a harmadik hely Tunéziáé, itt átlagosan évi 11,9 kilót esznek meg.

Ugye mindenki tésztát készít ma?